Egy nappal a tizenhetedik születésnapja előtt
Egy kivándorlás története hét iratban és négy fényképben
Van egy fényképem, amit, ha megnézek, mindig ugyanaz jut eszembe: két világ van rajta egyszerre.
Egy férfi áll az autója mellett, szalmakalapban, világos pulóverben. Az ölében egy kis fehér, göndör kutya. Mögötte deszkaborítású faház, körül nyírt gyep. Az autó egy Ford T-modell, a hűtő alatt rendszámtábla: 217-43.
Az 1920-as évek. Ohio, Akron.
Odahaza, Magyarországon ugyanebben az évben egy autó a földbirtokos, a gyáros, a főszolgabíró kiváltsága volt. Egy falusi napszámos autóval? Elképzelhetetlen.
Ez a férfi Zsodér József, somogyi napszámosgyerek – a dédnagyapám testvérének a férje. És mostanra hét irat és négy fénykép birtokában el tudom mesélni a teljes életét: attól a naptól kezdve, amikor az apjának alá kellett írnia, hogy elmehet, addig a napig, amikor egy akroni magyar közjegyző kettéosztotta a hagyatékát.
- január 11. – Az útlevél
Somogy vármegye, igali járás, Törökkoppány. Egy szabványos, előre nyomtatott „Útlevél-lap”, kézzel kitöltve.
Neve: Zsodér József. Állása vagy foglalkozása: napszámos. Családi állapota: nőtlen. Vallása: római katolikus. Hova utazik: Amerika.
A lap alján bíró és jegyző hitelesíti, ott a Magyar Királyi Postatakarékpénztár illetékbélyege, a jobb szélen pedig a személyleírás rovatai: termet, arc, haj, bajusz, orr, száj. És középen a legfontosabb sor: az apa, Zsodér János hivatalos beleegyezése, hogy a fia kivándorolhasson.
Mert a fiú még kiskorú volt.
A törökkoppányi plébánia keresztelési anyakönyve szerint (IX. kötet, 112. lap, 14. sorszám) Zsodér József 1888. január 12-én született, és másnap keresztelték. Szülei Zsodér János és Rigóczki Juli, keresztszülei Pintér József és Fias Borbála.
Számoljuk össze a két dátumot: az útlevelet egy nappal a tizenhetedik születésnapja előtt kapta.
Egy tizenhat éves napszámos fiú, akinek az apja aláírta, hogy elmehet a világ másik végére.
Akron, a gumi fővárosa
Nem véletlenül oda ment. Az 1920-as évek elején Ohióban körülbelül 88 ezer Magyarországon született magyar élt – az Egyesült Államok második legnagyobb magyar kolóniája, csak New York előzte meg. Akron pedig a korszak igazi Eldorádója volt: a város lakossága 1900 és 1920 között majdnem ötszörösére nőtt, mert hat gumigyár – Goodyear, Firestone, Goodrich, General, Mohawk, Seiberling – szívta fel a munkaerőt. A gyárosok komplett lakónegyedeket építettek a munkásaiknak.
Az amerikai iratok szerint Zsodér József 1905-ben érkezett meg. A gyászjelentése húsz évvel későbbi megfogalmazásában: „52 évet élt közöttünk.”
És ott is maradt. Nem néhány évre, ahogy a kivándorlók fele – hanem véglegesen.
Az esküvő
A második fénykép egy műtermi felvétel, valamikor 1909 körül. Két komoly, szinte szigorú arc egy festett téglafal-kulissza előtt.
Nincs fehér ruha. Nincs fátyol. A menyasszony a legszebb, sötét ünneplőjében áll, csipkeujjú blúzban, széles derékpánttal. Ez nem szegénység, hanem korszak és társadalmi réteg: a fehér menyasszonyi ruha akkor még úri luxus volt. A munkásemberek – főleg a kivándorolt magyarok – a legszebb sötét ruhájukban esküdtek, amit utána évekig viseltek templomba, ünnepre.
A menyasszony Huszin Mária, 1886-ban született kenézlői lány, Szabolcs megyéből.
Hogy honnan tudom, hogy ő az? Egy hajólistáról.
Az S.S. Saxonia 1911. június 10-én indult Fiuméből. A bevándorlási manifeszt 11. sorában ez áll: „Zsoder Mária, 24 éves, férjes, háziasszony.” Célállomás: Ohio, Akron. A bejegyzésén pedig ott a bélyegző: NON IMMIGRANT ALIEN – vagyis visszatérő lakos, nem újonnan bevándorló. Ez tehát nem a kivándorlása volt, hanem egy hazautazás utáni visszatérés.
És a manifeszt tizenegyedik rovata így szól: „a legközelebbi hozzátartozó neve és teljes címe abban az országban, ahonnan az idegen jött.”
A hivatalnok ezt írta be: „anyja: Huszin Józsefné, Kenézlő.”
Ez az a sor, amiért a kutató éjjel is felkel. Mert ott, egy amerikai bevándorlási űrlapon, egy idegen kézírásával összekapcsolódik két magyar család – egy somogyi és egy szabolcsi.
A gyár, a ház, az autó
Az amerikai iratok ettől kezdve pontos időrendben rajzolják ki egy élet ívét.
1917. június 5. – Az első világháborús hadköteles regisztráció. Lakhely: R.F.D. 35, Akron (vidéki postai útvonal – ez a „gazdaság” a családi emlékezetben). Foglalkozás: gumimunkás. Munkáltató: B. F. Goodrich Co., Akron. Állampolgárság: még osztrák-magyar. 29 éves, közepes testalkat, kék szem, barna haj.
1930. április 3. – A tizenötödik amerikai népszámlálás, Akron, Summit County. A cím: 255 Shelby Avenue. A ház a saját tulajdona, 3000 dollár értékben. Beosztása már nem egyszerű munkás, hanem inspector – ellenőr a gumigyárban. Anyanyelv: magyar. A szomszéd házban ugyancsak magyar család élt, a férj festő ugyanabban a gyárban.
1942. április – A második világháborús, idősebb korosztályt érintő regisztráció. Ugyanaz a cím, ugyanaz a munkahely: B. F. Goodrich, 7715-es osztály. 54 éves.
Vagyis: legalább huszonöt éven át ugyanannál a cégnél.
Ebbe az életbe illik bele a Ford T-modell. Nem urizálás volt, hanem annak a jele, hogy a napszámosgyerekből amerikai gumigyári ellenőr lett, akinek háza van, gyepe van, kutyája van – és vasárnap fényképet készít magáról az autója mellett, hogy haza tudja küldeni.
- november 18.
Huszin Mária ötvennyolc éves volt.
Van két Polaroid fényképem az akroni sírokról. A 2000-es évek elején írtam egy levelet a temetőnek a tengerentúlra – akkor még nem volt internetes temetőkereső. Hetekkel később megjött egy boríték: benne két fotó. Valaki, akit soha nem láttam, kiment egy őszi napon a sírokhoz, és lefényképezte őket egy idegen magyar embernek.
Az egyik kövön kereszt, alatta a felirat:
MARIA ZSODER, 1886–1944.
A lánykori neve nem szerepel rajta. Az csak az iratokban maradt meg.
A férje 1945 márciusában újranősült – egy magyar születésű akroni özvegyasszonyt vett el. Az 1958-as iratok szerint azonban a végén ismét egyedül élt.
- június 16. – „Itteni rokonok hiányában”
Van egy gyászjelentésem, ami egy akroni magyar újságban jelent meg. Fekete keret, kereszt, régies szedés.
„Tisztelettel értesítjük Akron és környéke magyarságát, hogy a Törökkoppány, Somogy megyei születésű, 70 éves, a B. F. Goodrich Gummigyár nyugalmazott munkása, Zsodér József, aki 52 évet élt közöttünk, 1958 június 16-án az Akron City Kórházban elhunyt.”
A temetése három nappal később volt, a katolikus vallás szertartása szerint, a Magyar Szentszív Hitközség lelkésze, Father Holbay segédletével. A Holy Cross temetőbe helyezték, „neje sírjának közelébe”.
És most jön az, amiért ez a papír nem adat, hanem történet. A gyászjelentés felsorolja, kik búcsúztatták:
Virágot helyezett a koporsóra a Goodrich Gummigyári munkások 20 éves Klubja, a munkások szervezetének 5. számú Uniója, az Öreg Amerikások Családja – és a szomszédok. A koporsót hat magyar férfi vitte. Egy magyar pap temette. Egy Takács Béla nevű ember „szívhez szóló búcsúztatást” mondott.
Egy embert, akit nem a családja búcsúztatott, hanem egy egész magyar kolónia.
Mert a gyászjelentés alján, a hagyatékkezelők neve előtt egyetlen, kegyetlenül tárgyilagos fordulat áll:
„Itteni rokonok hiányában.”
Ötvenhárom év Amerikában. Negyed század ugyanabban a gyárban. És a végén a barátai temették el.
- március 12. – A levél
A hetedik irat egy gépelt levél, akroni levélpapíron. A fejlécen a szolgáltatások: fordítás, európai csomagküldés, adóbevallás, American Express pénzátutalás. Alatta a feladó: Henry Weissfeld, közjegyző, 747 So. Main Street, Akron 11, Ohio.
A címzett egy magyarországi asszony – Zsodér József rokona. (A nevét és a címét itt nem közlöm, mert a leszármazottjai ma is élnek.)
A levél elmondja, hogy az „öreg amerikás egyesület”, a szomszédok és a jóbarátok részvételével temették el, és hogy a közjegyző azóta sírkövet is tetetett a sírjára. Aztán ez:
„Mint legközelebbi barátja, engem tartott érdemesnek arra, hogy kis öreg házát örököljem végrendelet szerint, amit eladtam.”
A vételárból kifizette a bírósági költséget, az ügyvédet, a temetést, a sírkövet, az orvosi számlákat és az adósságokat. Maradt 2411 dollár – „ami kb. 56 000 forintnak felel meg a mai árfolyam mellett”. 1959-ben Magyarországon ez évekre elegendő pénz volt.
És ekkor jön a mondat, amiért ez a papír a legfontosabb az összes közül:
„Dacára annak, hogy törvény és végrendelete kívánsága szerint én ezt az összeget megtarthatnám magamnak, úgy határoztam, hogy az összeget ketté osztom…”
Felét elküldte az egyik rokonnak Szabolcs megyébe – az elhunyt feleség szülőföldjére. A másik felét egy másik rokonnak Somogy megyébe, Zsodér József szülőföldjének szomszéd falujába.
Vagyis mindkét ágon megkeresett valakit. Nem egyszerűen elosztotta: igazságosan osztotta el a két család között egy örökséget, amely törvényesen az övé volt.
A levél második lapján még felajánlja, hogy a pénzt a budapesti Nemzeti Bankon keresztül egy összegben, két-három részletben vagy IKKA-csomagokban áruként küldi – 1959-ben, három évvel 1956 után így jutott dollár Magyarországra. És a végén, hogy semmi félreértés ne legyen:
„Megjegyezni kívánom, hogy Kegyed nem hagyományt kap általam, hanem én adom ezt az összeget Kegyednek saját jóakaratomból ajándékba.”
Amit egy kutató tanul ebből
Két szakmai tanulság, amit érdemes megjegyezni – bármelyik család kutatásában előkerül.
- A legkorábbi irat győz. Az összes amerikai dokumentum februárt írt Zsodér József születési dátumaként: a két katonai regisztráció február 17-ét, az 1945-es házassági engedély február 12-ét. A törökkoppányi keresztelési anyakönyv szerint azonban január 12-én született. Fél évszázad amerikai adminisztrációja tévedésben volt, mert az adatot mindig a bemondás alapján vették fel. Az eseményhez legközelebbi, kortárs bejegyzés a hiteles.
- A név változik, a személy nem. Az eredeti írásmód é-vel: Zsodér. Amerikában lett belőle Zsoder, a sírkövén is így áll. Aki csak az egyik alakra keres, annak fele élet elveszik.
És miért érdemes mindezt kikutatni?
Mert a családi emlékezet ennyit őrzött meg: „kimentek Amerikába, és lett házuk meg autójuk”.
Az iratok pedig ezt: egy tizenhat éves napszámos fiút, aki 1905 januárjában az apja aláírásával a kezében elindult; egy sötét ruhás esküvőt egy idegen ország fényképész-műtermében; huszonöt évet ugyanabban a gyárban; egy házat 3000 dollárért; egy Ford T-modellt és egy kis fehér kutyát; két sírkövet egy akroni temető gyepén; és egy közjegyzőt, aki tudta, mi a tisztesség.
Ezért kutatok 1987 óta. Nem az évszámokért.
Hanem mert amíg valaki utánanéz, addig a nevük nem tűnik el.
Felhasznált források
- Törökkoppányi római katolikus plébánia, keresztelési anyakönyv, 1888 (IX. kötet, 112. lap, 14. sorszám) – kivonat, Kaposvári Egyházmegye
- Útlevél-lap, Somogy vármegye, igali járás, Törökkoppány, 1905. január 11.
- S.S. Saxonia utaslistája, Fiume, 1911. június 10. – amerikai bevándorlási manifeszt
- Egyesült Államok, I. világháborús hadköteles regisztrációs kártya, Summit County, Ohio, 1917. június 5.
- Egyesült Államok, XV. népszámlálás, 1930 – Akron, Summit County, Ohio
- Egyesült Államok, II. világháborús regisztrációs kártya, 1942
- Honosítási kérelmek nyilvántartása, Summit County Common Pleas Court, Ohio
- Házasságkötési iratok, Summit County Probate Court, Ohio, 1945
- Gyászjelentés, akroni magyar nyelvű lap, 1958. június 24.
- Magánlevél, akroni közjegyző, 1959. március 12.
- Síremlékfotók, Holy Cross temető, Akron, Ohio (2000-es évek eleje)
- Családi fényképek: esküvői portré (kb. 1909), Ford T-modell felvételek (1920-as évek)
Van a családjában olyan felmenő, aki kivándorolt – vagy olyan történet, aminek soha nem járt utána senki? A FamilyRootsStudio ilyen szálakat göngyölít fel, magyar és nemzetközi forrásokból. Kezdje egy díjmentes konzultációval: familyrootsstudio.com
